2006. April 28. Friday 09:34

A Sr�cok A Balj�s Sr�cok Szerettem ezt a helyet, s�t im�dtam. Szerettem a kuty�mat, a puncs fagylaltot, a l�nyt a m�sik utc�b�l, szerettem a s�rt. De a vil�gnak eme kicsiny szeglet�hez t�bb f�z�tt, mint holmi m�l�kony szeretet. S m�g a kuty�m megd�gl�tt, a fagyi elolvadt, a l�ny otthagyott, a s�r elfogyott, addig ide b�rmikor bemehettem, csak t�lem f�gg�tt.   Le�ltem �s helyet foglaltam, a pinc�r nyugodtan kis�t�lt az asztalom mell� (itt senki sem sietett). Nem volt �tlap, aki ide j�rt az tudta fejb�l, hogy mi a k�n�lat, �lland� sz�nvonal, hab�r egy k�v�l�ll�nak furcs�nak t�nhettek az �tkek. Rendeltem egy soml�i galusk�t, a pinc�r elt�nt a konyh�ba, �n pedig h�trad�ltem a sz�kemben �s k�rben�ztem. Egyszer�, letisztult volt k�r�l�ttem minden, semmi f�l�sleges d�sz. Leny�g�z�tt a hely val�dis�ga �s az eg�sz absztraktan, elvontan hatott. Volt viszont egy ironikus kisug�rz�sa, mintha a tulajdonos az eg�szet mag�nak �p�tette volna, nem a hasznot l�tta benne, hanem csup�n meg akarta osztani l�ny�nek egy r�sz�t. Id�k�zben kihozt�k a soml�imat. Tomp�n hallottam, ahogy a terem m�sik v�g�ben egy zenekar csendben r�kezdett els� n�t�j�ra. A SR�COK, �llt az asztalom mellett a falra fell�gatott poszteron. „ABSZTRAKT HIPHOP” olvastam �s egy nagyot kanalaztam a soml�i galusk�mba. Valami nagyon nincs rendben. Hol a siker? Hol a szerelem? Minden eltorzult odakint. Ha sikeres akarok lenni, fel kell adnom az elveimet, le kell taposnom k�r�l�ttem mindent �s amikor m�r egy form�tlan massz�hoz hasonl�tok keressek egy l�nyt, aki �szinte �s nem ver �t? K�l�n-k�l�n is a lehetetlennel hat�ros, de egy�tt szinte teljes�thetetlen. K�tsz�n� minden, �s valahogy meg van a k�l�n�s tulajdons�gom, hogy mindig csal�dok a vil�gban. Pedig �gy �rzem, hogy nem velem van a baj, �n igaznak tartom magam. Nem szeretn�k �n ilyen helyekre j�rni, nem akarok perverz gondolatokat t�pl�lni a pinc�rn� ir�nt, nem szeretn�k t�bbet sz�rre�lis vil�gomba menek�lni, hanem beker�lni az �let v�rkering�s�be �r�kre, mik�zben unott k�ppel �resen kortyolok a s�r�mbe. Ha m�g soha nem �rezt�l ilyet, egyszer be kellene t�rned ide, hisz ahhoz, hogy meg�rtsd, neked is a cip�mben kell j�rni. Ezen gondolkodtam mik�zben az ingemen a tegnap r�cs�ppent k�r�mp�rk�lt foltot vizsg�lgattam. Mellettem egy vend�g zokog, l�tszik, hogy neki elege van az eg�szb�l, fel�llt �s zokogva kirohant. Senki sem lep�d�tt meg, gyakran el�fordul az ilyesmi. Itt elgondolkodunk a minket k�r�lvev� vil�gr�l, �s ebbe p�ran belet�rnek. Nem hagyott itt sokat az illet�, csup�n bizalmat, j�v�beni terveket, eml�keket, �s egy kis t�lnyi mad�rtejet. Kitekintek az ablakon, odakint minden m�s, mint itt bent. Az eg�sz kavarog, olyan mint a kaka�massza, nincsenek �lland� �rt�kek, s�t m�r nagyon �rt�kek se l�teznek. Tilos az �rzelem, tilos a szerelem. Tilos az �sz�rv, a rend �s a fegyelem. Az eg�sz nem t�bb, mint egy visszatasz�t� paradoxon. Ek�zben a pinc�r el�m rakja a k�vetkez� fog�st. R�ksal�ta, egzotikum, ahogy �n is annak �rzem magam. Kem�ny, s�rthetetlen vagyok – ez j�r a fejemben, mik�zben lap�tolom befel� a r�ksal�t�t. Miut�n megettem, �gy gondoltam, ideje megpihenni picit az �tkez�sben, h�trad�lve, kilaz�tottam az �vem. Kellemes, t�nczene sz�lt a t�voli sarokb�l, szinte ki�r�tve a fejemet, zavartalanul �lvezhettem a muzsik�t, nem zavart semmi sem, nyugodtan belekortyoltam a hely k�nnyed specialit�s�ba, a Szuperm�ri� kokt�lba. De hamar megszakad az idill, odakintr�l zsivaj hallatszik. Fel�llhatn�k megn�zhetn�m mi t�rt�nik, de nem teszem. Elegem van a nagyarc�, gazdags�gukat mutogat�, �nmagukat m�v�szeknek nevez� s�pred�kkel. Csod�lkozunk, hogy annyi mindent megvet a k�zember? Az ilyenek rombolj�k le mindazt, amir�l azt hiszik, hogy a cs�cs�n terpeszkednek. Annyi sz�ks�ge van a vil�gnak r�juk, mint egy mentholos hurk�ra. Persze az �tlagember m�gis �lvezi, mivel jobbat alig mutat neki valaki. Sajnos a forradalom meghalt, miel�tt megsz�lethetett volna, mert agyunkat boncolj�k �l�ben egy val�s�g show-ba'. Az embernek g�rcsbe r�ndul a gyomra, mikor v�gig n�z az embereken. Megsz�nik az emberi jellem, robot lesz mindenki, az egyetemes rend a s�rba tiporva. Hiszen m�r az a furcsa, ha ellent�tes nem�ek fogj�k egym�s kez�t az utc�n. �s ha valaki ezek ellen felemeli a szav�t, azt mondj�k r�, hogy egy konzervat�v, �reg szar. De a „rugalmas” b�szke hirdet�i eme „�j” vil�gnak �gy is t�bben vannak. Olyanok, mint a p�rolt csigah�j borban, p�kn� m�dra, j� �tv�gyat hozz�. �n tudom magamr�l, hogy nem �n vagyok a beteg, hanem a vil�g. B�mulom az asztal v�g�n l�v� keny�rtart�t, benne van p�r szelet barnakeny�r. V�giggondolom mekkora szeg�nys�g van sok helyen, sokan mennyire �r�ln�nek ennek a sz�raz keny�rnek. Bel�l�k is h�ly�t csin�ltak, kihaszn�lt�k �s kizs�km�nyolt�k �ket. Sajnos a felett�nk l�v� emberek, az orsz�g „ir�ny�t�i”, „megment�i” pont ellent�tes munk�t v�geznek, mint ami a hivat�suk lenne. Nekik nem neh�z a v�laszt�s a p�nz, �s m�g t�bb p�nz k�z�tt. Kacar�sz�st hallok �s ablak mellett elhalad egy l�nycsapat, vid�man, gondtalanul, kez�kben k�rt�s kal�cs, biztos a sarki �rusn�l vett�k. Nincs bar�tn�m �s nem �rtem, hogy mi�rt. A l�nyok azt mondj�k, p�rjuk kedves legyen, vicces, intelligens, a k�ls� nem sz�m�t, legyen magabiztos, legyen v�lem�nye. A vicc az, hogy ez mind igaz r�m. Ha megfelelek a krit�riumaiknak, akkor nem bennem van hiba. Elgondolkodhatn�tok l�nyok… Lassan z�r�ra, melankolikus hangulatban fel�llok, a pultn�l fizetek, balra t�lem k�t �reg�r a pultn�l legur�t egy-egy r�viditalt, kiss� ittasan besz�lgetnek. Elhaladva mellett�k annyit hallok ki a dial�gusukb�l, hogy „life is terrible”, az �let szart sem �r. Igaz lenne? T�nyleg semmit sem? A vend�gek nagy r�sze t�voz�s el�tt ezt a k�rd�st teszi fel �nmag�nak. �s a v�laszt mindenkinek egyed�l kell meghoznia �nmag�nak.